Miért utasítják el a légitársaságok a kártérítési igényeket?

(És hogyan lehet jogszerűen és hatékonyan megfordítani az elutasítást)

Egyre több utas tudja, hogy járatkésés, járattörlés, csatlakozás lekésése vagy beszállás megtagadása esetén pénzbeli kártérítés járhat. Az ilyen igények jogalapját elsősorban az (EK) 261/2004 rendelet, valamint bizonyos esetekben a Montreali Egyezmény 19. cikke képezi.

A gyakorlatban azonban a kártérítési kérelmek jelentős részét a légitársaságok már az első lépésben elutasítják.

Az utasok gyakran sablonos válaszokat kapnak, amelyekben a légitársaság rendkívüli körülményekre, biztonsági okokra, légi forgalmi irányítási döntésekre hivatkozik, vagy egyszerűen azt állítja, hogy a jogszabály nem alkalmazható. Sok utas ilyenkor feladja — még akkor is, ha az elutasítás jogilag nem megalapozott.

Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, miért utasítják el a légitársaságok a kártérítési igényeket, mely érvek elfogadhatók jogilag, melyeket alkalmaznak visszaélésszerűen, és mindenekelőtt: hogyan lehet hatékonyan megkérdőjelezni az elutasítást.

1. Az elutasítások valódi oka

A kártérítési igények tömeges elutasítása nem véletlen.

A légitársaságok rendszerei úgy vannak kialakítva, hogy:

• minimalizálják a kifizetéseket,

• elriasszák az utasokat a további lépésektől,

• kiszűrjék a jogi képviselet nélküli igényeket,

• arra számítsanak, hogy az utasok többsége elfogadja az első elutasítást.

Sok esetben az elutasító döntések automatizált folyamatok eredményei, nem pedig egyedi jogi elemzésé.

Gazdasági szempontból az „először utasítsuk el” stratégia rendkívül hatékony a légitársaságok számára.

2. A kártérítés elutasításának leggyakoribb indokai

2.1. „Rendkívüli körülmények”

Ez a leggyakrabban alkalmazott indok.

A légitársaságok többek között az alábbiakra hivatkoznak:

• kedvezőtlen időjárási viszonyok,

• légi forgalmi irányítási korlátozások (ATC),

• repülőtéri túlterheltség,

• biztonsági kockázatok,

• sztrájkok,

• műszaki problémák, amelyeket biztonsági kérdésként tüntetnek fel.

Az EU 261/2004 rendelet szerint a légitársaság csak akkor mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha bizonyítani tudja, hogy:

1. a zavar rendkívüli körülményekből eredt,

2. ezek a körülmények a tényleges ellenőrzésén kívül estek,

3. minden ésszerű intézkedést megtett a következmények elkerülésére.

A „rendkívüli körülmény” fogalmát a gyakorlatban gyakran túlzottan kiterjesztik.

Nem minősül rendkívüli körülménynek:

• a szokásos műszaki meghibásodás,

• személyzethiány,

• üzemeltetési hiba,

• korábbi járatok késése,

• előre látható ATC-korlátozások.

Ezt az álláspontot többször megerősítette az Európai Unió Bírósága.

2.2. „A késés nem érte el a három órát”

Gyakori elutasítási indok, hogy az érkezési késés állítólag nem haladta meg a három órát.

Ennek alátámasztására a légitársaságok:

• a leszállás idejét veszik figyelembe,

• a tervezett érkezési időre hivatkoznak,

• hiányos repülési adatokat használnak.

Az uniós ítélkezési gyakorlat szerint az érkezési idő az a pillanat, amikor a repülőgép ajtaja kinyílik, nem a földet érés időpontja.

Néhány perc különbség akár 250 €, 400 € vagy 600 € kártérítésről dönthet.

2.3. „Az EU 261 rendelet nem alkalmazható”

Ez az érv gyakran részben igaz, de félrevezető.

Az EU 261 rendelet akkor alkalmazandó, ha:

• a járat az EU / EGT területéről indul, vagy

• az EU-ban érkezik, és uniós légitársaság üzemelteti.

Amit a légitársaságok gyakran elhallgatnak: ilyen esetekben a Montreali Egyezmény továbbra is alkalmazható, különösen a 19. cikk, amely a késésért való felelősséget szabályozza.

Az EU 261 szerinti elutasítás nem zárja ki más kártérítési igények érvényesítését.

2.4. „Az utas elfogadott egy vouchert vagy alternatív megoldást”

Egyes légitársaságok szerint nem jár kártérítés, ha az utas:

• vouchert fogadott el,

• jegyár-visszatérítést kapott,

• átfoglalás történt,

• ellátást biztosítottak (étel, szállás).

A legtöbb esetben ezek az intézkedések nem helyettesítik a jogszabályon alapuló kártérítést, kivéve, ha az utas egyértelműen és jogszerűen lemondott a jogairól.

2.5. „Az igény elévült”

A légitársaságok gyakran hibás elévülési határidőkre hivatkoznak.

Valójában az elévülés függ:

• a nemzeti jogtól (EU 261 esetén),

• a Montreali Egyezménytől (2 év),

• az általános polgári jogi szabályoktól.

Számos „elévültként” elutasított igény jogilag továbbra is érvényes.

3. Miért gyengék jogilag az elutasítások?

A tipikus elutasító válaszok:

• sablonosak,

• általános megfogalmazásúak,

• bizonyíték nélküli állításokat tartalmaznak,

• nem felelnek meg a bizonyítási kötelezettségnek.

Az uniós jog szerint a bizonyítás terhe a légitársaságot terheli, nem az utast.

4. A légitársaságok gyakori taktikái

• információk visszatartása,

• homályos „üzemeltetési okok”,

• biztonság és karbantartás összemosása,

• bírósági precedensek figyelmen kívül hagyása,

• szándékos késleltetés.

5. Hogyan lehet hatékonyan megkérdőjelezni az elutasítást?

5.1. A megfelelő jogalap kiválasztása

EU 261, Montreali Egyezmény (19. cikk) vagy kombinált stratégia.

5.2. A légitársaság érveinek jogi elemzése

Minden indok külön jogi megközelítést igényel.

5.3. Bizonyítékok kikérése

Bizonyíték nélküli állítások jogilag elégtelenek.

5.4. Stratégiai eszkaláció

ADR, hatóságok, peres eljárás vagy egyezség.

Ellenőrizze kártérítését

Ha járata késett, törölték vagy más módon zavart szenvedett — bízza igényét szakértőkre.

6. Miért vallanak gyakran kudarcot az egyéni próbálkozások?

Az utasok gyakran szembesülnek:

• ismételt elutasításokkal,

• válasz nélküli megkeresésekkel,

• összetett joghatósági kérdésekkel,

• magas bizonyítási követelményekkel.

A légitársaságok gyorsan felismerik a jogi képviselet nélküli igényeket.

7. A Montreali Egyezmény szerepe, ha az EU 261 nem alkalmazható

A 19. cikk lehetővé teszi a valós károk megtérítését, például:

• szállásköltségek,

• alternatív közlekedés,

• elveszett jövedelem,

• elmulasztott csatlakozások.

8. Azok az esetek, ahol az elutasításokat leggyakrabban megfordítják

• tévesen „rendkívülinek” minősített műszaki hibák,

• személyzeti rotációs problémák,

• repülőtéri túlterheltség,

• lánckésések,

• üzemeltetési hibák.

9. Miért fizetnek a légitársaságok jogi nyomás hatására?

Amikor a légitársaság szembesül:

• világos jogi érveléssel,

• dokumentált tényekkel,

• peres kockázattal,

az eredeti elutasítás gyakran kifizetéssel végződik.

10. Következtetés: az elutasítás nem a vég

A légitársaság elutasítása nem végleges döntés.

Megfelelő jogi stratégiával az utas jogai érvényesíthetők.