Menü
 
Notifications

Montreali egyezmény 19. cikk magyarázata: kártérítés, amikor az EU261 nem alkalmazható

Bevezetés: Amikor az EU261 kudarcot vall, a Montreali Egyezmény válik döntővé

Sok légi utas úgy gondolja, hogy ha a 261/2004/EK uniós rendelet nem vonatkozik a járatára, akkor a kártérítés lehetetlen. Ez az egyik leggyakoribb – és legköltségesebb – tévhit az utasjogok területén.

A valóságban az 1999-es Montreali Egyezmény, különösen annak 19. cikke, erős jogalapot biztosít a pénzbeli kártérítés követelésére a járatkésések esetén még akkor is, ha az EU261, az UK261 vagy más fix összegű szabályozások nem alkalmazhatók.

A légitársaságok ritkán magyarázzák el ezt az utasoknak. Ellenkezőleg, gyakran arra a feltételezésre alapoznak, hogy „nincs EU261 = nincs kártérítés”. Ez a cikk elmagyarázza, hogyan működik a 19. cikk, mikor alkalmazható, milyen károk igényelhetők, és miért elengedhetetlen a professzionális jogi képviselet.

Mi az a Montreali Egyezmény?

A Montreali Egyezmény egy nemzetközi szerződés, amely a légitársaságok felelősségét szabályozza a nemzetközi légi közlekedésben. A világ legtöbb nemzetközi járatára vonatkozik, beleértve az alábbi útvonalakat:

  • EU-n kívüli indulások és érkezések

  • Hosszú távú, interkontinentális járatok

  • Európán kívüli átszállások

  • EU-n kívüli székhelyű légitársaságok

Az EU261-gyel ellentétben a Montreali Egyezmény nem kínál automatikus, fix összegű kártérítést. Ehelyett a késés, törlés vagy fennakadás által okozott tényleges kárra összpontosít.

Mire terjed ki a 19. cikk?

A Montreali Egyezmény 19. cikke kimondja, hogy a légifuvarozó felelős az utasok, poggyászok vagy áruk légi fuvarozása során a késésből eredő károkért – kivéve, ha a légitársaság bizonyítja, hogy minden ésszerű intézkedést megtett a kár elkerülése érdekében.

Ez azt jelenti, hogy kártérítés érhető el az alábbiakért:

  • Jelentős érkezési késések

  • Lecserélt vagy lekésett csatlakozások

  • Kényszerű éjszakázás a repülőtéren

  • Kényszerű átfoglalás, amely késői érkezéshez vezet

  • Elmulasztott üzleti találkozók vagy munkanapok

  • További szállás-, étkezési vagy szállítási költségek

  • Stressz, kimerültség és időveszteség (ha jogilag megalapozott)

Döntő fontosságú, hogy a 19. cikk akkor is alkalmazható, ha nem létezik fix összegű kártérítési rendszer.

Mikor alkalmazható a Montreali Egyezmény?

A Montreali Egyezmény akkor alkalmazható, ha:

  • A járat nemzetközi

  • Mind az indulási, mind a célország aláírója az egyezménynek

  • Az EU261 vagy más fix összegű rendszerek nem alkalmazhatók

  • A késés mérhető kárt okozott

Jellemző forgatókönyvek:

  • Nem EU ↔ Nem EU járatok

  • Nem EU-s országokból nem EU-s célállomásokra induló járatok

  • Nem EU-s légitársaságok által üzemeltetett hosszú távú útvonalak

  • Több szegmensből álló útvonalak Európán kívüli fennakadásokkal

Hogyan számítják ki a kártérítést a 19. cikk alapján?

Az EU261-gyel ellentétben itt nincs átalánydíj.

A kártérítés alapja:

  • A kár jellege

  • A késés és a veszteség közötti okozati összefüggés

  • Dokumentáció és jogi megalapozottság

A Montreali Egyezmény értelmében az utasok késési igényei utasonként 4694 különleges lehívási jogban (SDR) vannak korlátozva (kb. 5500–6000 euró az árfolyamtól függően).

A légitársaságok azonban szinte soha nem fizetnek önként. Az igényeket:

  • Jogilag meg kell fogalmazni

  • Megfelelően számszerűsíteni kell

  • Bizonyítékokkal kell alátámasztani

  • A megfelelő joghatóság alatt kell benyújtani

Ezen a ponton bukik el a legtöbb egyénileg benyújtott követelés.

Miért utasítják el a légitársaságok a 19. cikk szerinti igényeket?

A légitársaságok általában azzal utasítják el a Montreali Egyezmény szerinti igényeket, hogy:

  • „Nem alkalmazható fix összegű kártérítés”

  • „A késés elkerülhetetlen volt”

  • „Rendkívüli körülmények”

  • „Nincs bizonyított kár”

  • „Nem megfelelő dokumentáció”

A gyakorlatban ezen elutasítások közül sok jogilag gyenge lábakon áll. A légitársaságok arra építenek, hogy az utasok nem rendelkeznek a vitatáshoz szükséges jogi szakértelemmel.

EU261 vs. Montreali Egyezmény: Főbb különbségek

EU261 Montreali Egyezmény 19. cikk
Fix kártérítés (250 €–600 €) Káralapú kártérítés
Automatikus jogosultság Jogi megalapozottságot igényel
Korlátozott földrajzi hatály Globális nemzetközi hatály
Könnyű a légitársaságoknak automatizálni az elutasítást Jogi mérlegelést igényel
Gyakran rosszul alkalmazzák Az utasok ritkán értik

A két keretrendszer bizonyos esetekben akár párhuzamosan is alkalmazható – ez egy olyan árnyalat, amelyet a légitársaságok soha nem magyaráznak el.

Miért elengedhetetlen a professzionális kezelés?

A 19. cikk szerinti igényekhez szükséges:

  • Jogi kárértékelés

  • Stratégiai joghatóság-választás

  • Légitársasági felelősség elemzése

  • Az elévülési idő megfelelő kezelése

  • Hivatalos jogi levelezés

Ezért a MySkyHelp nagy hangsúlyt fektet a Montreali Egyezmény szerinti követelésekre – különösen az összetett nemzetközi ügyekre, amelyeknél a légitársaságok remélik, hogy az utasok feladják a harcot.

Miért ne forduljanak az utasok közvetlenül a légitársaságokhoz?

Amikor az utasok maguk veszik fel a kapcsolatot a légitársaságokkal:

  • Az igényeket gyakran helytelenül fogalmazzák meg

  • A jogi érvek hiányosak

  • A légitársaságok már korán „bebetonozzák” az elutasítást

  • A bizonyítékokat rosszul kezelik

Miután egy követelést rosszul indítottak el, a kártérítés megszerzése jelentősen nehezebbé válik. A MySkyHelp még azelőtt beavatkozik, hogy visszafordíthatatlan hibák történnének.

Mikor érdemes stratégiailag használni a Montreali Egyezményt?

A 19. cikk különösen hatékony, ha:

  • Az EU261 nem alkalmazható vagy vitatott

  • A járatban nem EU-s fuvarozók érintettek

  • A hosszú távú fennakadások anyagi vagy szakmai veszteséget okoztak

  • A légitársaságok a joghatósági kétértelműség mögé bújnak

Igényelje kártérítését szakemberekkel

Ha járata késett, törölték vagy fennakadás történt, és a légitársaság azt állítja, hogy „nem jár kártérítés”, a Montreali Egyezmény még mindig erős jogalapot biztosíthat.

Kártérítés ellenőrzése

Záró gondolat

A Montreali Egyezmény nem csupán egy tartalék megoldás – ez a nemzetközi légiközlekedési jog egyik alappillére. Azok az utasok, akik ezt megértik (vagy szakemberekkel dolgoznak együtt), olyan kártérítésekhez jutnak hozzá, amelyeket a légitársaságok rutinszerűen megtagadnak.

A következő cikkben részletesen elemezzük a 261/2004/EK uniós rendeletet – mikor jár a 250–600 eurós fix kártérítés, és melyek a leggyakoribb taktikák, amelyeket a légitársaságok a jogos EU261-es igények jogtalan elutasítására alkalmaznak.

Repülési kártérítés és kárigények

.